4 – 5 éves

Észlelés

A külvilág tárgyain egyre több részletet képes észlelni. Az alaklátás, a formafelismerés és a nagyságállandóság is kezd biztosan működni. A környezet – számára ismerős – jellegzetes hangjait hiba nélkül felismeri.

Ezen kategóriák megszilárdítására szolgálhatnak a következők:

• az ellentétpárok gyakorlása a mindennapi életben (a kakaó – meleg, a jégkocka – hideg; a virág – kicsi, a fa – nagy; a fadarab – kemény, a szivacs – puha stb.), készíthetünk egy könyvecskét is, amibe ezekhez a fogalmakhoz rajzolunk vagy gyűjtünk képeket
• varázsoljuk a játékok árnyképét zseblámpával a falra – találja ki, mit világítottunk meg
• napos időben a saját árnyékunkkal is játszhatunk
• rajzoljunk körbe kisebb tárgyakat és találja ki a kontúrja alapján, mi lehet az
• puzzle-t készíthetünk levelezőlapból, újságképből, fotóból - úgy, hogy először lássa a teljes képet, majd a szeme láttára vágjuk fel nagyobb darabokra, keverjük össze és ő próbálja meg kirakni
• rajzoljunk az ujjunkkal egy egyszerű formát a hátára – a gyerkőcnek, vagy a mi hátunkra, vagy egy papírra kell lerajzolnia, hogy mit „érzett”
• „Mi lehet belőle?” – elkezdünk egy vonalat (félkör, háztető, csigavonal), mit lát bele – ő folytassa a rajzot
• vágjunk ki színes kartonokból kisebb-nagyobb köröket, háromszögeket, négyszögeket. Miután megneveztük a formákat, lehet párokat keresni (ugyanakkora, kicsi – nagy, piros – piros), majd képet is kirakhatunk belőlük (házat, vonatot, emberkét)
• zenehallgatás során próbáljuk megnevezni a már ismert zeneszerszámokat

Sétálás közben több területről is „gyűjthetünk anyagot”:

• „Látok valami…” – pirosat, kör alakút, magasat stb. – a gyermek körülnéz és megmondja, hogy mire gondoltam (postaláda, közlekedési tábla, emeletes ház), aztán ő „láthat valamit”
• „Vadásszunk hangokat!” – figyeljük az utca zajait – ki tud több forrást megnevezni (rendőrautó, harang, madár)
• vihetünk magunkkal nagyítót is – sok érdekes apró részlet tárulhat még a mi szemünk elé is
• gyűjtsünk terméseket, lehullott leveleket – mindenből legalább kettőt. Ha hazaértünk szórjuk az asztalra a kincseket és már kezdődhet is a párkeresés

Finommozgás

A kéz csontjainak és izomzatának megfelelő fejlettsége szükséges a biztos ceruzafogáshoz és az íráshoz.
Mivel tudjuk ezt a területet fejleszteni?

• gyurmázás (egyre kisebb golyók, kígyók, kis figurák készítése)
• ujjfestés nagy alakú rajzlapon
• aszfaltkrétázás
• rajzolás, színezés vastag színes ceruzával (háromoldalú), zsírkrétával
• gyöngyfűzés egyre kisebb gyöngyszemekkel
• csavarozás apával
• nagyméretű, egyszerű formák körbevágása ollóval
• különféle – esetleg együtt gyűjtött – termésekből bábuk, állatok, díszek készítése
• kislabdával célba dobás (dobozba, vödörbe, eltalálni vele műanyag poharat stb.)

Az önálló öltözködéshez szükséges nehéz és finom mozdulatsorokat is könnyebben megtaníthatjuk a gyermeknek, ha először egy vastag anyagra felvarrunk: nagy gombot gomblyukkal, cipzárt, kapcsokat, lyukakat cipőfűzővel – és így nagyban próbálkozhat, gyakorolhat. 

Gondolkodás

 Tapasztalatai, megfigyelései alapján egyre tisztábban látja az ok-okozati összefüggéseket. Érzékelhető tulajdonságok alapján képes az összehasonlításra (pl. melyik a nagyobb, gyorsabb). Az időfogalmakat is kezdi megérteni (múlt, jelen, jövő, napszakok). Meg tudja különböztetni az élőt és az élettelent. Továbbra is szereti a szerepjátékokat (teázós, boltos, fodrászos, építős játékok).

• Csíráztassunk, ültessünk magokat (megfigyelheti a növény fejlődését). A hamar növekedő fajták: retek, bab, cukkini, répa, paradicsom, saláta.
• Futóbabból még sátrat is készíthetünk a kertben, ha gúla alakban leszúrt botokra futtatjuk fel a növényt.
• Fűmaggal is játszhatunk: egy virágcserépre fessünk vicces arcot, aztán mehet bele a föld és a fűmag. Már csak a megfelelő gondozás kell, és növekedni fog a zöld haj!
• Vegyünk egy krumplit és három oldalról, középtájon szúrjunk bele fogpiszkálókat. Erre azért lesz szükség, hogy megtartsák a burgonyát egy vízzel teli pohár fölött (a krumpli fele lógjon a vízbe). Kb. 1 hét múlva elkezd gyökeret ereszteni, a száraz felén pedig csírák jelennek meg. (Ugyanezt ki lehet próbálni félbe vágott kukoricacsővel is.)
• Készíthetünk madáretetőt – itt a munkafolyamatot és a szárnyas jószágok viselkedését is megfigyelheti.
• Megvizsgálhatunk egy pókhálót és benne a pók mozgását (le is rajzolhatjuk, vagy egy falapon, néhány kör alakban bevert szöggel és fonallal a gyerkőc is készíthet saját pókhálót – néhány gyöngyszemmel kész műalkotás lesz).
• Az élő és élettelen megkülönböztetéséhez is megfigyelés szükséges. Hívjuk fel a figyelmét, hogy különbség van pl. egy hangya és egy kavics, egy labda és egy kisgyerek között (mozgás, táplálkozás, légzés stb. alapján). Gyűjtsünk példákat mindkét kategóriára (rajzoljuk le, vágjuk ki az újságból stb.)! Tanítsuk meg neki, hogy akár élő, akár élettelen dologról van szó, vigyáznunk kell rá!
• Sétálás közben beszélgethetünk arról, hogy melyik gyorsabb, magasabb, hosszabb stb. (hangya-csiga, ember-ház, bicikli-villamos).
• Ha már évek óta körberajzoljuk a kezét, lábát és az ajtófélfán is jelöljük a magasságát, ezzel is meg tudjuk mutatni neki az idő múlását és a fejlődést.
• Régi fotók nézegetésével látja, hogy ő milyen volt kicsinek, és az is tudatosul benne, hogy a szülők és a nagyszülők is voltak gyerekek.
• Egyszerű folyamatokat ábrázoló képeket képes sorba rendezni (előzmény – történés – következmény).
• Meseolvasás után érdemes kérdéseket is feltenni a mesével kapcsolatban, hogy lássuk, érti az összefüggéseket.
• Megfigyelhetjük a Nap és a Hold állását, járását a napszakokhoz képest.
• Készíthetünk időjárási naptárt egyszerű rajzokkal (napocska, felhő, esőcseppek). Itt még azt is feltüntethetjük, hogy mit vehetünk fel, hogyan öltözködhetünk.

Nagymozgás

Képes pár másodpercig egy lábon és lábujjhegyen is megállni.
Helyből előre ugrik kb. 30-60 cm távolságra. Leugrik 70-80 cm magasról. Páros lábbal hosszan előre tud ugrálni, egy lábon 3-5-ször.
Vonalon képes járni. Futás közben élesen be tud kanyarodni és hirtelen meg tud állni.
Képes pedállal hajtani négy- vagy háromkerekű járművet. Két keréken gurulva jól egyensúlyoz. 
Nemcsak az álló labdába tud belerúgni, hanem a gurulóba is.
A mászóka lesz a legkedveltebb játékszer.
A korábban tanult mozgásformák tökéletesednek, és egyre több mozgáskombináció jelenik meg.

• A gyermekek eltérő adottságokat örökölnek. Fontos, hogy találjunk számára örömöt adó, sikerélményt nyújtó, rendszeres mozgási lehetőséget. Sok szakember úgy gondolja, hogy ez az időszak már alkalmas sportág választására.
• Tudjuk, hogy a mozgás nemcsak örömforrás, hanem a tartáshibák kialakulásának megelőzését is szolgálja.
• Menjünk ki a természetbe, kiránduljunk!
• Használjuk ki a játszótér adta lehetőségeket!
• Avassuk be a gyerekeket a focizás, tollasozás, fogócskázás, bújócskázás, kidobós, pingpongozás rejtelmeibe.
• Tarthatunk „gyerekolimpiát” – futással, ugrással, labdadobással, pattogtatással, célba dobással stb.
• Ugrókötéllel, hulahoppkarikával is játszhatunk.

Lakáson belül is mozoghatunk:

• Egymásba gyűrt zoknikkal lehet célba dobni (párnákat eltalálni, szennyeskosárba beletalálni).
• Egyensúlyozás fejen, tenyéren (babzsák, könyv, madártoll).
• Műanyagpohárral vagy félbevágott tejesdobozzal a levegőbe feldobott pingpong labdát elkapni.
• Seprűlabda – kell hozzá két seprű, két papírdoboz az oldalára fektetve és egy szivacslabda. Már kezdődhet is a „lakáshoki”.
• Házi röplabda. Hozzávalók: két szék, közöttük kifeszítve egy gumikötél; egy lufi. A játékot a két csapat törökülésben vagy guggolva játssza.

Szocializáció, önkiszolgálás

Egyre nagyobb szerepet játszik a gyerekek életében a kortársak jelenléte (az együtt tevékenykedés, a közös játék).
Képes a beszélgetőpartnerhez igazítani a közléseit (a kistesóhoz rövid mondatokban, a nagyszülőkhöz esetleg hangosabban beszél).
Utánozza a felnőttek viselkedését, és ha a szülő helyesli azt, akkor az adott viselkedési forma lassan belsővé válik.
Képes mások érzelmeit felismerni, még ha ezt nem is erősítik meg szavakkal.
Megjelenik a nemek szerinti elkülönülés.
Szeret segíteni a kisebbeknek.
Önállóan: kezet és fogat mos, használja a zsebkendőt, öltözködik, elpakolja a ruháit.
Kis segítséggel: törölközik, használja a WC-t, próbálkozik a kapcsokkal, cipzárral és a cipőfűzővel.

• Ezen a területen az óvoda sokat tud fejleszteni. Mindig kérjük ki az óvónénik véleményét, hogy mit várhatunk már el gyermekünktől otthon is!!!!!
• Az együtt végzett tevékenykedés, játék, ismétlés erősíti, ill. ki is javítja az addig megszerzett ismereteket (közös terítés, takarítás, kertészkedés, barkácsolás).
• Ha valami rosszat tesz, azt tegyük szóvá, de ne őt minősítsük, hanem magát a tettet, ill. a saját érzelmeinket osszuk meg vele (nem ő a rossz, hanem a tett, és ez bánthat mást).
• Ismertessük meg őt az illemszabályokkal, és teremtsünk olyan helyzeteket, ahol gyakorolhatja is ezeket. A cél a helyes szokásrendszer kialakítása (pl.: köszönés, kézmosás étkezés előtt, zsebkendő használata, udvariasság az idősekkel szemben stb.).
• A szerepjáték is lehetőséget ad a viselkedési formák gyakorlására (boltos, orvososdi stb.).
• Olvassunk olyan meséket, amelyek erkölcsi tanulságait már meg is tudjuk beszélni.
• A társasjáték megtaníthat a közös öröm és a vesztesség megélésére is.
• Az önkiszolgálásra nevelés alappillérei: a rendszeresség, a türelem, az ismétlés és a gyakorlás.
• Ne adjunk a gyereknek túl nehéz feladatot, de ne is szolgáljuk ki őt teljesen.
• Egy-egy cselekvéssort kis részletekre bontva tanítsuk meg neki (pl. először tanulja meg a masnikötést, utána a cipőfűző megkötését).
• Ha valamelyik cselekvéssorban hibát követ el, ne szidjuk le őt, inkább mutassuk meg neki, hogy tehetjük jóvá (pl. lecsöpög az étel az asztalra, szalvétával töröljük fel stb.).

MÉG TÖBB MESE, MONDÓKA ÉS FOGLALKOZTATÓ »