Ebben a korszakban legjobban az emberi beszéd ragadja meg a figyelmüket.
A gondozás során ragadjunk meg minden alkalmat, hogy beszéljünk hozzá pl.: fürdetés, pelenkázás közben elmondhatjuk neki, mi történik vele, de mondókázhatunk, énekelhetünk is. Fontos, hogy jól artikuláltan, gazdag mimikával, sok mosollyal tegyük ezt.
Ha már megpróbál ő is hangokat kiadni, utánozhatjuk is őt – így „beszélgetést” generálhatunk.
Szoptatás, etetés közben úgy üljünk, hogy minket érjen több fény, ha már tudja emelgetni a fejét, fektessük magunk mellé vagy a hasunkra, hogy minél jobban lássa, többet nézegethesse az arcunkat.
Ezek nemcsak azért fontosak, mert erősítik a kapcsolatunkat a babával, hanem azért is, mert hatással vannak a látás, a hallás fejlődésére, serkentik a hangadást, és még az érzelmek jobb kifejezését is segítik.
Csecsemőkorban fokozatosan alakul ki az éleslátás. A hirtelen megváltozó fényviszonyokat nem szereti, inkább a mozgást és a tompított fényt képes jól észlelni.
A szemeket mozgató izmok erősödését, a látás fejlődését mi is segíthetjük azzal, hogy minél több lehetőséget adunk neki, hogy „használja a szemét”:
Az újszülött első szabályossá váló mozgása a légzés, amit a légzés-szopás-nyelés összehangolása követ. Végtagjaik még hajlítottak, de mi is ki tudjuk őket óvatosan nyújtani (a baba is egyre gyakrabban megteszi), majd visszapattannak az eredeti helyzetbe.
Az első időszakban még egyszerre jár a keze-lába. A fejét hason és háton fekve is el tudja fordítani. A kiságyban elhelyezett színes tárgyak nemcsak a látását, a mozgását is fejlesztik
A csípőízület fejlődése szempontjából az a legjobb, ha a combok minél inkább terpeszben vannak és szabadon tud rugdalózni, ezért nem ajánlatos (főleg ébrenléti időben) a szoros pólya alkalmazása.
Ha mi magunk mozgatjuk a babát, a felemelés során figyeljünk a gerincoszlop és a fej megfelelő alá- és megtámasztására.
A fürdetést nem minden apróság kedveli – számukra még nem biztonságos a lebegés.
Ilyenkor:
Fürdetés után, pelenkázásnál hagyjuk egy kicsit meztelenül is mozogni. Közben alkalmazhatunk babamasszázst is (végigsimogatni, kicsit átmozgatni az egész testét, megfigyelni mennyire lazák az ízületei).
2 és 4 hónapos kor között már nem véletlenszerűen mozog, hanem irányítja egyes testrészeinek mozgását.
Egyformán használja mind a két oldalát (jobb és bal), de ha azt tapasztaljuk, hogy pl. a fejét az egyik oldalra kevésbé fordítja, akkor inkább abba az irányba tegyünk figyelemfelkeltő játékokat.
Naponta többször fektessük hasra a babát rövid időre – tudatosan szoktassuk őt ehhez a testhelyzethez is. Ha nem szereti:
A kiságy fokozatosan váljon az alvás helyévé. Az ébrenlét időszakában másik helyre tegyük a babát, ahol biztonságosan, de szabadon tud mozogni (pl. járóka, játszósarok). Hisz a mozgásfajták folyamatos gyakorlásával erősödik az izomzata, és képessé válik egy még összetettebb mozgás kivitelezésére (megfogja a lábfejét, stabilan fekszik hason, hátáról az oldalára fordul, később át is fordul). Kisebb „balesetek” persze előfordulhatnak (beveri a buksiját), de amíg nincs „vészhelyzet”, hagyjuk őt kísérletezni.
Az újszülött nagyon érzékenyen reagál a hangokra. Az erős vagy hirtelen zajra egész testével összerezzen, és van, hogy sírva is fakad. Ahogy fejlődik, egyre jobban figyel a hangokra és lassan meg tudja különböztetni a számára biztonságot jelentőt az ismeretlentől.
1-2 hónaposan ő maga is próbál hangot adni és a sírása is differenciáltabbá válik (másképpen sír például ha éhes, ha fáj valamije, ha kakis a pelenka, vagy ha csak egyszerűen társaságra vágyik).
2-4 hónapos kortól már felismeri az édesanyja hangját és az idő múlásával a családtagokét is.
Egyre jobban figyel a beszélőre.
Ahogy a mozgása fejlődik, elkezd a zaj irányába fordulni.
Már az első hónapban kis kezük a szájukhoz ér, szopizzák, cumiznak vele. A fogóreflex könnyen kiváltható, ha tenyerüket nyomás éri. Két hónaposan egyre többet nyitogatja, nyújtogatja ökölbe zárt kezeit, ujjait. Ráfog anya ujjára.
2-4 hónapos korban a szem-kéz koordináció fejlődésével egyre pontosabban nyúl a játékok felé. Rövid ideig megtartja, majd rázogatja, szájba veszi és megtanulja elengedni is őket. Elkezdi felfedezni a körülötte lévő tárgyakat – tapogat, markolászik.
4-6 hónaposan végtagjait egyre tudatosabban kezdi használni (finomabban mozgatja karjait, kezeit, ujjait, lábait). Lassan már csak egy kézzel nyúl a tárgyakért. Megtanulja átadni egyik kezéből a másikba. Szeret dobolni, paskolni. Észreveszi az apróbb dolgokat is és azokat is megpróbálja megfogni. A leeső, elguruló játékok visszaszerzése is örömmel tölti el.
Az első időben a baba számára a legfontosabb a biztonságérzet, amit öleléssel, ringatással érhetünk el. De újszerű ingerekre is szükség van, ezek teszik őt aktívvá, érdeklődővé.
1-2 hónapos korára – attól függően, hogy mi hogyan reagálunk a sírására – ő is megtanulja, hogy másképp sírjon, ha éhes, ha fáj valamije, ha tisztába kell tenni, ha ölelésre vágyik. Ha mosolygunk rá, utánoz minket, majd lassan megjelenik a „nekünk szóló” mosoly.
2-4 hónaposan már reagál a hangokra. Ő maga is szeret kurjongatni, gőgicsélni. Figyel ránk, szeret a társaságunkban lenni. De hagyjuk, hogy egy kicsit egyedül is legyen, így is próbálgassa a képességeit.
4-6 hónapos korára a mozgásfejlődéssel párhuzamosan egyre inkább a tárgyakra terelődik a figyelme.
MÉG TÖBB MESE, MONDÓKA ÉS FOGLALKOZTATÓ »
