1 – 2 éves

Értelmi képességek, finommozgás

Az ennyi idős gyermek már egyre jobban figyel a részletekre is. Az érzékszervekkel megtapasztalható tulajdonságok mellett lassan felfedezi, hogy melyik tárggyal hogyan lehet játszani, illetve, hogy melyik tárgy mire való.

Ezért ennek a kornak a fő tevékenysége a ki- és bepakolás. Adjunk lehetőséget gyermekünknek arra, hogy minél változatosabb környezetben és eszközökkel gyakorolhassa új hobbiját. Ezzel fejlődik a gondolkodása, a finommozgása és a szókincse is.

• a szobájába kerüljenek masszív tároló dobozok, amikbe ő maga rakosgathatja ki-be a játékait, és bele is mászhat
• ha van rá lehetőség, a konyhában is legyen olyan fiók vagy polc, ahol pakolgathatja a műanyag konyhai eszközöket, mert ezek igazán izgalmasak számára. Ezt a tevékenységet arra is felhasználhatjuk, hogy az előkerülő tárgyak tulajdonságait egy- egy rövid mondattal elmagyarázzuk a gyermeknek.
• szeret egymásra rakosgatni dolgokat (ez lehet – még az építő kocka előtt – cipős doboz, szivacs, műanyag pohár)
• gyakorolja, hogy mi mibe fér bele (különböző nagyságú műanyag tárolódobozok)
• először a gömbölyű tárgyakat, később már az összetettebb formájú dolgokat is képes a megfelelő lyukba beletenni / kartondoboz tetejéből kivághatunk különböző lyukakat és azokba tegye bele pl.: a kislabdát /
• fürdetés előtt ő dobálja be a játékait a vízbe (ezzel a tárgyak elengedését és a dobást is gyakorolja)
• a pakolgatás közben (szekrény, ágy alá) elgurult tárgyakat először ne mi keressük meg, engedjük, hogy gyermekünk próbálkozzon a visszaszerzésével

Nagymozgás

A felállás, megállás, elindulás, egyedül járás erre az időszakra jellemző. Az elején még sokat mászik, de amikor elkezd próbálkozni, mi is ösztönözhetjük őt:

• vegyük körbe a kicsit biztonságos bútorokkal, tárgyakkal, amikbe belekapaszkodhat a felállásnál, a kezdeti elindulásnál
• kedvenc játékait tegyük egy kicsit magasabb polcra, székre, kisasztalra – próbálja megszerezni őket
• tőle messzebb üljünk le a földre és hívogató énekkel csalogassuk magunkhoz
• fogjuk meg a kezét és mondókázás közben lépegessünk, sétáljunk együtt
• hagyjuk, hogy – felügyelet mellett – felmásszon az ágyra, a puffra, de a lemászást meg kell neki mutatnunk (ez nekünk is jó móka)
• nyári időszakban a lakásban és a természetben is sokat járjon mezítláb
• a különböző típusú (füves, homokos, kavicsos, jeges, havas, avarral borított) talajon való járás erősítik a talpizmait és segítik az egészséges lábfej kialakulását
• levegőzés közben egyre több időt töltsön a gyermek babakocsin kívül (vihetünk magunkkal olyan játékot, amit húzni, tolni lehet és még pakolni is lehet bele vagy lábbal hajtható kismotort)
• akadálypályát is „építhetünk” (dobozokból, bútorokból, párnákból) - ezekkel gyakorolhatja a járást, a fel-, lelépést is
• a lépcsőn mászást, járást először felfelé gyakoroljuk úgy, hogy mindig mögötte álljunk
• előkerülhet a szobalétra is
• biztonságos környezetben fogócskázhatunk, bújócskázhatunk

Látás

Ahogy a gyermek egyre többet mozog, úgy fejlődik a látása is. Szereti azokat a játékokat, ahol térben mozdul a világ körülötte: élvezi, ha fejjel lefelé lóg (székről, felnőtt öléből) és a hintázást is egyre jobban kedveli. Élvezettel nézegeti a körülötte mozgó tárgyakat, élőlényeket.
A szabadban tartózkodás nemcsak a mozgás miatt fontos, hanem a látás fejlődése szempontjából is (sok a mozgó látnivaló):

• turkáljunk a lehullott falevelek között, kutassunk termések után
• kertben, réten a fűben keressünk apró virágokat, kövessük a bogarak mozgását
• köves úton gyűjtsünk apró kavicsokat
• lekövezett teraszon, járdán lépkedjünk egy adott formájú vagy színű járólapról a másikra
• építkezéseknél nézegethetjük a munkagépek mozgását

Otthon is folytathatjuk a gyakorlást:

• felhalmozott ágynemű, ruhakupac alatt kell megtalálni egy elrejtett játékot vagy egy tál rizsben egy nagyobb gombot
• homályos szobában lehet elemlámpával is játszani (ha egy lufi darabot gumizunk a lámpára, színesben is játszhatunk)
• előkerülhet a diavetítő is, amivel mesét is nézhetünk, de árnyjátékra is használhatjuk
• tükörben, kirakatüvegben szívesen nézegetik magukat – ez kiváló a mélység, a távolság észlelésére
• egyre finomabb részleteket vesznek észre a könyvekben, a fotókon (haladjunk az egyszerűbb képektől a bonyolultabbakig). Egyszerű képeskönyvet mi is rajzolhatunk, ragaszthatunk.

Kb. másfél éves kortól már jól látják a színeket, a rajzolás, az „alkotás” is egyre jobban érdekli őket és érzékelik a teret is:

• a rajzolást nagy felületeken kezdjük (aszfalt, kartondoboz, papírterítő)
• az eszközök tekintetében haladjunk a vastagabbaktól a vékonyabbakig – az aszfalton, betonon használhat egy vödör vizet szivaccsal, ecsettel, aszfaltkrétát; papíron festhet a tenyerével, az ujjával, aztán jöhet a vastag filctoll, zsírkréta (most még nem az eszközhasználat a lényeg, a „nyomhagyás” a fontos)
• a térlátását segítik a tárgyak egymásra és egymásba helyezése, ez esetben is jó célt szolgálnak a különböző méretű papír vagy műanyag dobozok és természetesen az építőkockák is.

Értelmi képességek, gondolkodás

Folyamatosan fedezi fel a gyermek a tárgyak tulajdonságait, később a funkcióit is. Tanulja, hogy mivel, mit és hogyan lehet csinálni. Figyeli a környezetét és utánozza a mindennapi cselekvéseket.

Teremtsünk olyan helyzeteket, ahol minél több ismeretet képes szerezni, illetve ahol ezeket változatosan tudja is alkalmazni.

• Támogassuk a pakolászást (masszív tárolódobozok, kisebb fiókok, polcok).
• Mutassuk meg neki, hogyan kell biztonságosan kinyitni és becsukni a fiókokat, szekrényajtókat.
• Gyakoroljuk a tárgyak egymásra és egymásba helyezését (a konyhai eszközök a lehetőségek tárházát rejtik magukban, formabehelyezős játékot cipősdobozból is készíthetünk).
• A tárgyak eldobását is tanulni kell (lehet egymás felé, kádba, papírkosárba).
• Lássa a kicsi, hogy egy tárgynak nemcsak egy funkciója lehet (székek egymás mellett – alagút, fakanál és a lábas – hangszer).
• Játsszunk vele „eldugós játékot”! Mutassuk fel az egyik játékát és dugjuk el úgy, hogy ő is lássa, majd keresse meg.
• Játék közben kérdezzük meg tőle pl.: „Hol van a mackód?”, ő pedig mutassa meg.
• Legyen olyan játéka, ami a valódi kicsinyített mása. Ezekkel a cselekvéseket gyakorolhatja (autó – tologatás, brummogás, telefon – beszélgetés, baba – etetés, öltöztetés, testrészek gyakorlása). Ahogy fejlődik, egyre többször hoz összefüggésbe két játékot (beülteti a babát a babakocsiba, építőkockákat pakol a teherautóba stb.)
• Játsszunk, tevékenykedjünk együtt sokat (hagyjuk őt cipekedni, törölgetni, kalapálni, porszívózni, autót mosni – persze biztonságos körülmények között).
• Nagyalakú, nem túl részletes képeskönyv nézegetése is fontos – a számára ismerős tárgyakat két dimenzióban is felismeri.
• Észreveszi, hogy képes nyomot hagyni (betonra, kartonlapra „rajzolhatunk” vizes kézzel, ecsettel, vastag krétával, gyerekbarát festékkel).

Kommunikáció

12-15 hónaposan próbálja utánozni a szavakat. Folyamatosan gyarapszik a passzív szókincse (megérti a játékok, tárgyak neveit, egyszerű közlést, kérést, utasítást végrehajt). Gyakran használ hangutánzó szavakat (pl.: hamm-hamm). Jelzi vagy ki is mondja a „nem”, „igen” szavakat.

15-18 hónaposan a gyakran előforduló dolgokra ugyanazt a megnevezést kezdi használni (vau-vau – kutya, tü-tü – autó). Egy-egy szóval teljes mondatot fejez ki (ilyenkor mi kimondhatjuk az egészet: „baba” – „a babát is vigyük?” stb.) Rájön, hogy a szavak használatával bizonyos cselekvésekre rá tudja venni a felnőtteket.

18-24 hónaposan néhány állandósult szókapcsolatot ki is mondhat („Nem kell!”, „Add ide!”). Amíg nem rendelkezik 50-70 szavas aktív szókinccsel, ne erőltessük a mondatalkotást! Elérkezik a „Mi ez?”-korszak. Egyre bonyolultabb utasításokat is megért.

De a külső és a belső tényezők együttes összefüggésén múlik, ki, hogyan, milyen ütemben fejlődik.

• A beszédszervek izmainak a megerősítése is fontos feladat. Ezt például rágással, pohárból ivással is megoldhatjuk.
• Ha beszélgetünk vele, egyszerű, pontos, egyértelmű szavakat, kifejezéseket használjunk.
• Ha hangutánzó szavakat használ, mondjuk ki mellé a helyes mondatot is („hamm-hamm” – „enni kérsz?”).
• Nézegessünk olyan képeskönyveket, amelyekben a képek nem túl bonyolultak (jobban tud fókuszálni).
• Adjuk a kezébe a tárgyakat (cselekvéssel is tapasztalja meg), nevezzük meg, aztán jöhetnek a tulajdonságok is (kicsi, hosszú, nehéz, piros stb.)
• Együtt tevékenykedés közben meséljük el neki, mit csinálunk éppen.
• Játék közben kapjon feladatokat („Kérlek, hozd ide a mackót!”)
• A sétálás is jó alkalom a szókincs bővítésére („Nézd, ez egy katica! Piros és pöttyös.”, „Ott megy a villamos. Sárga és hangos.”)

Hallás

Felfigyelnek a hangokra és meg is keresik azok forrását.
A felnőttek után mond szavakat. Szereti a hangszerek hangját. Ismerős dallamra mozog. Maga is „énekel” egyszerű dalokat.
Kihallja a zajból is a nevét. Suttogó beszédre is felfigyel. Egyszerű kéréseket megért, teljesít.

• Beszéljünk tisztán a babához.
• Énekeljünk, mondókázzunk – közben lehet a ritmust is tapsolni.
• A zenehallgatás is fontos – közben tornázhatunk, táncolhatunk is.
• Saját maguk által működtethető zenélő játékokat is nagyon szeretik.
• Engedjük őt ütögetni, dobolni a tárgyakkal, tárgyakon.
• Tevékenykedés közben nevezzük meg a hangot adó tárgyat (habverő, porszívó, mosógép stb.).
• A halkabb hangokra is hívjuk fel a figyelmét (óra ketyegése, kávéfőző kotyogása stb.).
• Utánozhatjuk az állatok hangját is.
• Adjunk neki egyszerű utasításokat és figyeljük meg, hogy teljesíti azokat („vidd oda”, „tedd le”, „állj meg” stb.).
• Ugyanezt hátulról a fülébe súgva is próbáljuk ki (kíváncsiak vagyunk arra, hogy így is érti a feladatot).
• Sétálás közben mutassuk meg neki a város, az erdő, a rét hangjait (autódudálás, mentősziréna, szélzúgás, madárdal, méhzümmögés stb.).

MÉG TÖBB MESE, MONDÓKA ÉS FOGLALKOZTATÓ »