3 - 4 éves

Észlelés

 

Ebben az életkorban a gyermek már képes a világ jelenségeit egy-egy kiemelkedő tulajdonság szerint csoportosítani. Ezért is szokták mondani, hogy ez a válogatás, a szortírozás és a rendszerezés időszaka is


Nagyon fontos, hogy az érzékszerveivel is sok tapasztalatot szerezzen.

 

  • vásárlás során vagy utána segítsen kiválogatni pl.: az almát, a répát stb.
  • csukott szemmel szagoltassunk meg vele számára ismerős élelmiszereket és találja ki, mi az (ugyanezt meg lehet csinálni kóstoltatással is)
  • egy nagy zsákba tegyük bele kedvenc játékait, majd nyúljon bele, válasszon ki egyet és csak tapogatással találja ki, mit tart a kezében
  • a hangok felismertetése is jó játék: már ismert tárgyakkal, hangszerekkel zajt kelthetünk, hangot adhatunk ki. A kérdés az, hogy  mivel tettük ezt

 


Nagymozgás

 

Egyre biztosabbak a nagymozgások és stabilabb az egyensúlyozás. Ezért ebben a korban rendkívül mozgékonyak.

  • töltsünk sok időt a játszótéren
  • gyakran járjunk kirándulni (ne csak az épített, hanem a természeti akadályokat is képes legyen legyőzni)
  • nyáron mozogjon sokat mezítláb, taposson a sárban, hemperegjen a fűben, télen lépkedjen a nagy hóban, csúszkáljon a jégen
  • az egyszerű városi séta közben is ragadjunk meg minden alkalmat a mozgásra (alacsony fal tetején végigmenni, padokon átmászni, repedéseken átugrani stb.)
  • fogócskázni, bújócskázni otthon is lehet
  • betonra krétával, parkettára ragasztószalaggal készíthetünk ugróiskolát
  • kacskaringós pályát is rajzolhatunk, amin különböző mozgásokkal kell végig menni / ugrálva, futva, négykézláb stb./
  • a keskenyebb szőnyegeket át is lehet ugrani
  • „törpe–óriás” – ha „törpét” mondunk, guggolva kell közlekedni; ha „óriást”, lábujjhegyen, nyújtózkodva
  • mutatunk a gyerkőcnek egy mozgást (egyhelyben futás, fél lábon állás stb.) ő utánozza le, majd fordítva
  • „Legyünk mackók!” – hogyan mozognánk, ha mackók, nyuszik, békák, fókák lennénk – még a fantáziát is „megmozgathatjuk”
  • a földre lerakott ágyszivacson, nagyobb párnán lehet a távolugrást gyakorolni
  • egy vastagabb szivacsra ülve még csúszdázhatunk is a lépcsőn

 


Szocilaizáció

 

A gyermek fokozatosan nyílik meg a tágabb környezetében lévő személyek felé is (szomszéd, boltos). Érdeklődve figyeli mások viselkedését, kapcsolatteremtését. És ezekben az években is előfordulhatnak „dacosabb” időszakok.

  • A lehetőségekhez képest alakítsuk úgy a környezetet, tevékenységet, hogy minél kevesebb bonyolult szabályra legyen szükség (egyszerre csak egy dologra tud figyelni). De a korlátok fontosak, mert ezek segíteni fogják őt a beilleszkedésben!
  • Adjunk neki választási lehetőséget (fűzős cipő helyett gumicsizma, csoki helyett banán stb.). Így kizökkentjük őt a görcsös akarásból.
  • Egyre több tevékenységet engedjünk meg neki önállóan elvégezni. Ebben segítségére van az utánzás és a folyamatos próbálkozás – ezt tudjuk türelemmel támogatni. A tisztálkodás területén a szobatisztaság, az önálló kézmosás és a zsebkendő használatának elérése fontos. Az öltözködésnél a vetkőzés már egész jól megy, de a felvételnél még csak az egyszerűbb ruhadaraboknál sikeres. Az étkezésnél a kanál és a villa használata már elvárt.
  • Ösztönözhetjük őt a köszönésre és az ismerősökkel egy kis beszélgetésre
  • A szerepjáték jó szolgálatot tesz az új ismeretek utánzásában, feldolgozásában (játsszunk „orvososdit”; „most én vagyok Jancsi bácsi!”, úgy mozgunk, beszélünk, mint ő; be is öltözhetünk valakinek; a babákat, bábukat is bevonhatjuk a játékba).

Az óvodába járás és az anyukáról való leválás kezdete is erre az időszakra tehető. Ebben is tudunk a gyermeknek segíteni:

  • Vigyük el a kicsit a nagyszülőkhöz, jól ismert barátokhoz (ahol esetleg van hasonló korú gyerek) és egy kis időre hagyjuk őt ott. Magyarázzuk el neki előtte, hogy mi hova megyünk, és hogy vele mi fog történni.
  • Menjünk sokat játszótérre, játszóházba! Itt megtanulhatja az egymás mellett és az egymással játszást, megfigyelheti a többiek viselkedését és a játékok megosztását, megszerzését is gyakorolhatja.
  • Ha nehezebben megy az elválás anyától, apa is viheti a gyermeket az oviba. A búcsú már otthon is megtörténhet és apa érdekes témákkal elterelheti a figyelmet.
  • Az oviba vihet egy „alvós játékot”, amit anya illatával fújunk be.
  • Ha lehet, mindig ugyanabban az időpontban menjünk érte és délután legyenek közös programok (séta, vásárlás, főzőcskézés, játék stb.), hogy a gyermek „anyahiányát” csökkentsük.

 


Kommunikáció

 

Képes 10-15 perces történeteket végighallgatni. Bonyolultabb mondatokat is megért.
Ő maga is egyre hosszabb kifejezéseket használ. Nyelvtani elemekkel (pl.: toldalékok) is gazdagodik a beszéde, de ezeket még nem mindig alkalmazza helyesen.
Sokat kérdez. Leggyakrabban a „Miért?” hangzik el, de már használja a „Hol?”, „Mikor?”, „Milyen?” kérdőszavakat is.
Kiejtése nagyrészt érthető. Erre az időszakra jellemző a gondolatok gyors mozgása, de mivel még nem tudja megfelelően kifejezni magát, ezért előfordul, hogy ideiglenesen dadogás lép fel. Ez – normál esetben – a szókincs gyarapodásával megszűnik.

  • Eddzük a gyermek beszédszerveit:
    1. Ivásnál használjunk szívószálat – először vastagabbat, majd vékonyat.
    2. Adjunk neki természetes rágcsálnivalót (répa, karalábé stb.). Ezzel az álkapocs és a nyelv izmai is erősödnek.
    3. „Játsszunk a nyelvünkkel! Legyünk kígyók!” – nyújtogatás, körzés, göngyölítés, nyalogatás.
    4. A szánkat is mozgassuk meg – mosolyogjunk, vicsorogjunk, csodálkozzunk stb.
  • Énekeljünk, mondókázzunk, verseljünk sokat.

  • Türelmesen, a gyermek számára érthető módon válaszoljunk a kérdéseire.

  • Minden alkalmat ragadjunk meg, hogy beszélgessünk és beszéltessük a kicsit:
    1. Sétálás közben.
    2. Meseolvasás után ő is meséljen pl. a képekről.
    3. Bábozás során mondja el pl. a báb egy napját.
    4. Játéktelefonon is beszélgethetünk. Ilyenkor gyakorolhatjuk a telefonálás „illemszabályait” is.
    5. A saját rajzáról, alkotásáról, tevékenységéről is meséljen (miért, hogyan, mit).
    6. Sarkalljuk őt az „idegenekkel” (boltos néni, postás, szomszéd stb.) való beszélgetésre is.

  • Ne utánozzuk a gyermek hibás beszédét, illetve az esetleges dadogása miatt se szóljunk rá, inkább az „Azt szeretted volna mondani, hogy…” mondattal mi magunk mondjuk ki helyesen.

 

 

MÉG TÖBB MESE, MONDÓKA ÉS FOGLALKOZTATÓ »