Gyere csak, Mimó, kitaláltam valamit! Hozd Cicót is! – szólt Anya egyik nap.
Mimó kiszaladt a szobájából.
Anyukája a nappaliban a szobalétrán állt, és a szekrény tetejéről pakolt le kisebb-nagyobb dobozokat.
Mi az? – érdeklődött kíváncsian Mimó.
Varrunk egy kabátot Cicónak.
Miért? – kérdezte a kislány.
Hogy ne fázzon, ha kivisszük őt sétálni. Segítesz? – tette fel a kérdést Anya.
Mimó bólogatott.
Nagyszerű! Akkor először is kiválasztjuk, hogy miből készüljön – és az egyik papírdobozból nagy halom maradék anyagot szórt a földre.
A kislány sikkantgatva hempergett bele a kupacba. Aztán a fejére húzta, kis kezeivel megtapogatta és a magasba emelve nézegette a színes anyagokat.
Na, melyik tetszik? – mosolygott Anya.
Ez tetszik! – mutatott rá egy virággal tele hímzett, puha anyagdarabra.
Anya kiterítette az anyagot, ráfektette a cicát és ceruzával kétszer körberajzolta.
Most ezt ki kell vágni – mondta.
Egy műanyag dobozból előkerült a „csitt-csatt” olló.
Én is! Én is! – örvendezett Mimó.
Ez az enyém, de mindjárt kapsz te is egyet – és Anya elővett egy gyerekollót is, és egy újságot.
Megmutatta Mimónak, hogy kell fogni az ollót, majd így szólt:
Ha így mozgatod a kezedet, kinyitja a száját. Ha így, akkor becsukja. És ha a szájába teszünk valamit, akkor még bele is tud harapni – majd közösen belevágtak a papírba.
Mimónak ez nagyon tetszett.
És amíg Anya kivágta a körberajzolt formát az anyagból, a kislány is nagy darabokat vagdosott le az újságpapírból.
Ez kész! Most össze kell varrnunk a két darabot! – mondta Anya.
A műanyag dobozból kivette a tűt és a cérnát. Miközben magyarázott Mimónak, levágta a cérnát, befűzte a tűbe, csomót kötött rá és apró öltésekkel összevarrta az anyagokat.
Még egy dologban segíthetsz, Mimó. Válassz a kabátkához gombot!
A fémből készült gombos doboz volt Mimó kedvence. Ezt aztán lehetett csörgetni, zörgetni és még dobolni is tudott rajta. A tartalma is nagyon tetszett neki. Tele volt színes, különböző formájú és nagyságú gombokkal.
Mimó kiválasztott egyet a sok közül, és amíg Anya az utolsó öltésekkel foglalkozott, addig ő boldogan pakolgatta a gombokat.
Mire felnézett a játékból, már Cicón volt a kabátka.
A kislány tapsikolt örömében.
Nem fázik! Nem fázik! – hajtogatta.
Anya hagyta még egy kicsit játszani Mimót az anyagokkal és a gombokkal.
Aztán közösen összepakoltak, és a kincseket rejtő dobozok visszakerültek a helyükre.
MÉG TÖBB MESE, MONDÓKA ÉS FOGLALKOZTATÓ »
