Mimó a délutáni alvásból arra ébredt, hogy valami meleg cirógatja az arcát. Mikor kinyitotta a szemét, látta, hogy ragyogó napsütés árasztja el a szobát. Cicóval a karján az ablakhoz szaladt, és apró kezeit az üvegre tapasztotta.
- Meleg – állapította meg, majd folytatta – Cicó, megyünk sétálni.
Ezzel már szaladt is ki a szobájából Anyához.
- Sé-ta, sé-ta! – ismételte ugrándozva.
- Nyugi, Mimó! Rendben, megyünk. De először eszünk egy kis almát – mondta Anya és már hámozta is a gyümölcsöt.
Az apróra vágott szeleteket kirakta az asztalra egy kis tálkába. Mimó innen csent el egy darabot és a konyhában körbeszaladt vele.
- Ácsi! Ácsi! - nevetett Anya – Nyugodtan edd meg! Aztán öltözünk.
Azzal felkapta kislányát és leültette a székre.
Evés után Mimó szaladt ruhát választani magának.
A ruhásszekrényből rögtön előkapta a pörgős szoknyáját.
- Még hideg van kint. Inkább ezeket vegyük fel – szólalt meg Anya, és közben nadrágot és pulóvert vett elő.
- De, de, de! Meleg van! Meleg van! – toppantott Mimó.
- Na, jó. Gyere csak, menjünk ki a folyósóra! Figyeljük meg, mit érzünk!
Azzal hármasban, Cicóval együtt kiléptek a lakásból.
- Én fázom. Hideg van – súgta néhány lépés után Cicó a kislánynak.
Mimó lebiggyesztett szájjal kullogott vissza a szobájába.
- De, tudod mit? – kérdezte Anya – Ha a szoknya alá felveszel egy vastag nadrágot, akkor mehetünk abban is.
Mimó boldogan öltözködött. Cicót is betekerte egy kendőbe, hogy ő se fázzon.
A parkban önfeledten futkározott, pörgette a szoknyáját, és örömmel taposott bele a foltokban megmaradt hókupacokba.
- Ez hó, és hideg – magyarázott Cicónak.
Egyszer csak a bokrok alatt észrevett valamit. Anyát is odahúzta, hogy nézzék meg együtt, mi az.
- Hóvirágok – mosolygott Anya.
- Miért hó? – kérdezte a kislány.
- Azért, mert olyan a színe, mint a hónak, fehér – válaszolta az anyukája.
- Vigyük haza! – lelkesedett Mimó.
- Ó, hát a hóvirágok itt laknak, itt érzik jól magukat. Ha hazavinnénk, akkor szomorúak lennének. Majd máskor is eljövünk és meglátogatjuk őket. Jó lesz így?
Mimó bólogatott és búcsúzóul megsimogatta a virágok szirmait.
A következő napokban mindig elsétáltak arrafelé és bekukkantottak a bokrok alá.
MÉG TÖBB MESE, MONDÓKA ÉS FOGLALKOZTATÓ »
