Mimó az utóbbi napokban minden reggel azzal a gondolattal ment át anyáék szobájába, hogy amíg ő aludt, biztos megérkezett a kis testvére.
Aztán Apa elmagyarázta neki, hogy mi fog történni:
- A baba majd jelezni fog, ha már készen áll arra, hogy megszülessen. Akkor Anyának be kell mennie egy pár napra a kórházba, ahol a doktor bácsik segíteni fognak neki.
Mimó egy kicsit elszontyolodott, mert azt hitte, hogy ez gyorsabban fog menni. Meg Anyát is féltette, mert neki a doktor bácsi egyenlő volt a szurival.
Végül elérkezett a nagy nap.
Az egyik délután Nagymamiék mentek az oviba a kislányért.
- Mi jöttünk érted, mert képzeld, anyáék már a kórházban vannak! Nemsokára meglesz a testvérkéd – újságolta széles mosollyal Nagypapi a tárt karokkal feléjük szaladó unokájának.
- Akkor nézzük meg őket! – kiáltotta izgatottan Mimó.
- Ó, még nem lehet! Majd telefonál Apa, ha megszületett – nyugtatta őt Nagymami, miközben elindultak hazafelé.
Otthon bármit is csinált – pedig Nagypapi játszott vele, Nagymami olvasott neki –, Mimó gondolatai mindig a telefon körül jártak: „Miért nem csörög már?”.
Elérkezett a fürdés ideje, amikor végre Nagymami meghozta a várva várt hírt:
- Most beszéltem Apával, megszületett Marci. Mindenki jól van. Holnap meglátogathatjuk őket.
Mimó majdnem kiugrott a bőréből, a nagyszülei is vele örültek.
Este alig tudott elaludni. Anyáék is hiányoztak neki, és már nagyon várta a találkozást a kicsi Marcival is.
MÉG TÖBB MESE, MONDÓKA ÉS FOGLALKOZTATÓ »
