Anya és Mimó együtt főztek a konyhában. Anya az igazi tűzhelyen, Mimó a játéktűzhelyen kavargatta a „levest”. Ekkor szólalt meg a bejárati ajtó csengője.
Apa beengedte a vendégeket.
- Meglepetés! – hallotta meg Mimó az ismerős hangokat, és már szaladt is Nagymamihoz és Nagypapihoz.
Nagypapi felemelte unokáját, a levegőbe dobta, majd elkapta őt.
Mimó úgy érezte, mintha óriás lenne, aki még repülni is tud.
A család együtt megterítette az asztalt. Mimó is segített. Ő a műanyag poharakat rakta a helyükre.
A levest és az apróra vágott husit Mimó már egyedül ette a saját kiskanalával és villájával.
- Te nagyon ügyes kislány vagy – dicsérte meg Nagymami.
Mimó mosolygott örömében.
Ennél már csak akkor mosolygott jobban, amikor az asztalra került a csokitorta 3 szál gyertyával.
- Boldog szülinapot! – mondták mindannyian.
- Elfújhatod a gyertyákat. Csak vigyázz, ne hajolj túl közel hozzá, mert – tudod – forró! – szólt az anyukája.
Mimó nagy levegőt vett, fújt egyet és már nem is égtek a gyertyák. Mindenki tapsolt!
- Várj csak! Van itt még valami neked – mondta Apa.
Egy kis ajándékcsomagot adott Apa Mimó kezébe. A kislány izgatottan bontotta ki. Egy hófehér plüss állatkát rejtett a virágos csomagolópapír.
- Egy kiscica! De aranyos! – kiáltott fel Mimó, és körbetáncolta vele az asztalt.
A délutáni alváshoz Mimó már az új játékát vitte magával az ágyba.
- Cicó lesz a neved – ölelte meg szorosan a cicát. – És nagyon szeretlek!
- Én is szeretlek – súgta Cicó, mielőtt a kislányt végleg elnyomta volna az álom.
Ez a pillanat volt egy szép szülinap vége, és egy szép barátság kezdete!
MÉG TÖBB MESE, MONDÓKA ÉS FOGLALKOZTATÓ »
