Anya uzsonnára gyümölcsöt szeretett volna felvágni Mimónak.
- Ajaj, elfogyott az alma! Át kell szaladnunk Marika nénihez, a boltba. Gyere Mimó, menjünk, te is választhatsz valamit – szólt Anya és már öltöztette is a kislányát.
Odakint ragyogóan sütött a nap és elég meleg is volt, ezért csak egy szandálra és egy kiskabátra volt szükség.
A zöldségeshez a parkon át lehetett eljutni. A köves gyalogút két oldalán hatalmas, éppen virágzó vadgesztenyefák álltak. Az árnyékukban sokan sétáltak vagy üldögéltek a padokon.
Anya itt elengedte Mimó kezét:
- Tudod, az utolsó fáig mehetsz!
A kislány vidáman ugrándozott tovább, és közben kíváncsian nézegette a fölé tornyosuló „óriásokat”.
- Azért nézz a lábad elé is! – kiáltott utána anyukája, de már késő volt, mert Mimó megbotlott egy kiálló kőben és térdre esett.
A kislány rögtön sírva fakadt, de Anya pillanatok alatt ott termett mellette és vigasztalóan magához ölelte.
- Csúnya kő! – bosszankodott Mimó.
- Nem is olyan csúnya. Nézd! Csak egy kicsit horzsolódott le a térded. Letörölgetem, adok rá gyógypuszit, és minden rendben lesz!
- Rendben – hüppögött Mimó.
Mire Anya letisztította a sebet és az apró kezecskéket, már a kislány is kezdett megnyugodni.
És arra, hogy anyukája azt mondta:
- Gyere, veszünk neked valami finomat! – el is felejtette a balesetet.
A zöldséges boltban érdekes illatok csapták meg Mimó orrát. Szeretett ide jönni, mert itt sok különleges és színes dolgot lehetett látni és még meg is foghatta őket.
- Jó napot kívánok, Marika néni! – szólt Anya, Mimó pedig integetett.
- Szervusztok! – válaszolt mosolyogva a boltos néni, miközben egy nagy ládából pakolta ki az árut. – Mit adhatok nektek?
- Kérünk szépen egy kiló almát és Mimónak is lehet egy kívánsága – mondta Anya.
Marika néni máris a mérlegre pakolta gyümölcsöket, majd így szólt:
- Ma érkezett friss eper, aranyos kis kosárkában. Pont illik hozzád, Mimó! Nézd csak meg, ott van a polcon!
A kislány szaladt, megszagolgatta a piros eperszemeket és tudta is, hogy ezt szeretné megkóstolni.
Anya fizetett, kifelé menet integettek egy nagyot a boltos néninek és a kosárkát Mimó boldogan vitte egészen hazáig.
És a térde? Az már egyáltalán nem fájt!
MÉG TÖBB MESE, MONDÓKA ÉS FOGLALKOZTATÓ »
