- Figyelj, Mimó! Most anyának el kell mennie – guggolt le egyik nap Anya a kislánya mellé.
- Miért? – kérdezte Mimó könnybe lábadt szemmel.
- Találkozom a barátnőimmel – válaszolta.
- De miért? – jött az újabb kérdés.
- Mert szeretnék egy kicsit beszélgetni velük.
- Én viszont, itthon maradok veled – kapta fel a földről a már majdnem pityergő Mimót az apukája.
- Jó móka lesz! Anya meg nemsokára visszajön – vigasztalta a kislányt.
Mimó megtörölte a szemét, puszit dobott anyukájának, majd Apával odaszaladtak az ablakhoz, hogy még onnan is integessenek neki.
Amikor már nem látták őt, Apa így szólt:
- Eszünk valami finomat, aztán irány pancsizni!
A konyhában közösen készítették el a szendvicseket: Apa felvágta a paradicsomokat, megvajazta a zsemléket, Mimó pedig rájuk pakolta a párizsit és a sajtszeleteket.
Miután megvacsoráztak, elkészítették a fürdővizet.
- Először ellenőrizzük a víz hőmérsékletét. Ne legyen se túl meleg, se túl hideg. Ezt úgy csináljuk, hogy beledugjuk az ujjunkat – magyarázta Apa.
- Szerintem ez jó lesz. Te is nézd meg, Mimó! Neked is megfelel?
A kislány is beledugta a kezét a vízbe, majd bólogatott.
- Most pedig jöjjön a habfürdő! – és egy műanyag flakonból sárga színű folyadékot öntött a kádba.
Aztán a fürdőjátékok következtek: egyesével dobálták bele őket.
Már csak egyvalaki hiányzott a vízből: Mimó. Gyorsan levetkőzött, és kezdődhetett is a pancsolás. Úsztatta a kiskacsát, a halacskákat, és habból készített frizurát a műanyag babának. Apukája pedig a kád mellett guggolva segített a mosakodásban.
Fürdés után a szobában egy kényelmes fotelban bújtak össze, ahol Apa elmesélte az aznap történteket: hogyan vásároltak be, hogyan játszott Mimó Cicóval, és azt is, hogyan búcsúztak el Anyától.
Amikor lefektette kislányát, megpuszilta a buksiját, és azt súgta a fülébe:
- Most lecsukod a szemed, álmodsz valami csodaszépet, és mire újra kinyitod, Anya már itthon lesz!
És valóban így történt: reggel, amikor Mimó felébredt, Anya ott ült az ágy szélén.
MÉG TÖBB MESE, MONDÓKA ÉS FOGLALKOZTATÓ »
