A sárga csoport apraja-nagyja a közeli parkba ment levegőzni.
A borongós, őszi idő ellenére mindenki nagyon vidám volt. Kergetőztek, bújócskáztak és volt, aki a lehullott levelekkel játszott.
Mimó és Tomi is kacagva rugdosták szét, majd dobálták magasba a levélkupacokat.
Kati néni egyszer csak összehívta a csoportot:
– Gyerekek! Keressetek itt a fák alatt ilyen terméseket! – mutatott egy gesztenyét, egy makkot, és folytatta – Amit találtok, azt ebbe gyűjtjük össze – és maga elé helyezett egy fonott kosarat.
A gyerekek máris szétszaladtak. A parkban mindenhol keresgélő csöppségeket lehetett látni. Először az apró kabátzsebek teltek meg, aztán lassan a nagy kosár is tele lett.
Amikor befejezték a gyűjtögetést, visszasétáltak az oviba, ahol az átöltözés és a kézmosás után a kosár körül gyűltek össze.
– Nézzétek meg, milyen szépek ezek a termések! A gesztenyének gyönyörű, csillogó, barna héja van. A makknak pedig van egy kis kupakja. Olyan, mint egy kalap – magyarázott Kati néni. – És a tapintásuk is nagyon kellemes. Próbáljátok ki ti is!
A gyerekek egymás után tapogatták, simogatták meg a terméseket.
Tényleg jó érzés volt.
Aztán az óvó néni folytatta:
– És képzeljétek, ezekből játékfigurákat is lehet készíteni! Kinek mutassam meg, hogy hogyan?
A csoportból többen is jelentkeztek.
– Jól van, akkor hozzátok ide a filctollas és a hurkapálcikás dobozt!
Körbeülték az egyik asztalt, és közösen hozzáláttak a munkához.
Kati néni egy éles eszközzel lyukakat fúrt a termésekbe, a gyerekek pedig a pálcikadarabok segítségével összeillesztették azokat, majd arcokat is rajzoltak nekik.
Mimó babákat, Tomi kutyust és lovacskákat készített.
Végül a gyerekek büszkén mutogatták egymásnak kis alkotásaikat és kezdődhetett a játék!
MÉG TÖBB MESE, MONDÓKA ÉS FOGLALKOZTATÓ »
