Mimó egy pár napot Nagymamiéknál töltött.
Amikor megérkeztek hozzájuk, Anya azt mondta a kislányának:
- Kettőt alszol, és már itt is leszünk érted. És tudom, hogy jól fogtok szórakozni.
Mimó egy kicsit szomorú lett, de mivel „nagylány” volt már, tudta, hogy minden rendben lesz. Hiszen itt szeretik őt, és biztonságban van. És persze Cicó is vele maradt, akinek az illata mindig az otthont idézte fel a kislányban.
Amint Mimó elbúcsúzott a szüleitől, Nagypapi húzta is őt a hátsó kertbe:
- Mutatok valamit – súgta.
Az öreg cseresznyefa egyik alsó ágáról egy nagy fehér lepedő lógott le egészen a földig, alatta pokróccal.
- Papi, mi ez? – kérdezte Mimó.
- Ez egy sátor. Ma reggel állítottam fel. Bebújhatsz alá, és még játszhatsz is benne. Gyere, próbáljuk ki!
Fellebbentették az „ajtót” és bemásztak a sátorba, majd hasra fekve kukucskáltak ki belőle.
- Innen még a madarakat is megleshetjük. Nézz csak oda! – és egy kicsit távolabbra mutatott Nagypapi.
A napsütötte kert közepén egy lábakon álló, nagy, lapos kőtálat pillantott meg Mimó.
- Tudod, amikor hideg van és a madaraknak nincs elég ennivalójuk, ide magokat szoktam kiszórni nekik. A nagy melegben pedig vizet öntök bele.
- Miért? – érdeklődött Mimó.
- Mert a madarak is szomjasak ilyenkor, és pancsolni is szeretnek.
És valóban, nem telt el sok idő és már sorban is álltak a kis szárnyas jószágok a fürdőhöz.
- Azok a szürkék a gerlék. Ők gyakran párban érkeznek. Férj és feleség – magyarázott suttogva Papi. – Ott meg egy rigó várakozik. Őt a fekete tolláról és a szép narancssárga csőréről ismered meg.
De érkezett a fürdőhöz egy csapat veréb is, akik nem várták ki a sorukat, hanem szemtelen módon rögtön beültek az itatóba és heves szárnycsapkodással fröcskölték szét a vizet.
Mimó kuncogva nézte a vicces jelenetet.
Azonban a hancúrozásnak hamar vége lett.
Egy nagy, színes tollú szajkó ereszkedett le a közelben. A többi madár, még a verebek is riadtan repültek kicsit távolabb. Így az új jövevény egyedül vehette birtokába az itatót.
Amikor a szajkó is elszállt, Nagypapi megkérdezte:
- Na, hogy tetszett? Máskor is meglessük őket?
- Igen, nagyon jó volt! – hangzott a válasz.
- Akkor örülök. Most pedig együnk cseresznyét!
Kiültek a teraszra és egy vesszőkosárból szemezgették a mézédes, ropogós gyümölcsöt.
MÉG TÖBB MESE, MONDÓKA ÉS FOGLALKOZTATÓ »
