Mimó búslakodva nézett ki az ablakon.
- Esik az eső. Nem lesz játszótér – mondta Cicónak, aki ott gubbasztott mellette az ablakpárkányon.
Éppen ekkor lépett a szobába Apa, aki hallotta kislánya szomorú szavait.
- Lehet, hogy játszótér nem lesz, de lesz házimozi – kiáltotta vidáman.
Mimó pattant is fel a helyéről.
- Jaj, de jó! Szólhatok Tominak?
- Persze, úgy is kell a segítség.
A kislány szaladt a szomszédba, hogy elújságolja a hírt, és meghívja őket a filmvetítésre. Tomi át is jött vele, hogy segítsen az előkészületekben
Először Apával megcsinálták a nézőteret: együtt odébb tolták a kanapét, a foteleket és két kisszéket is behoztak a nappaliba.
Aztán a gyerekek színes papírból „mozijegyeket” készítettek, amiket az „előadás” előtt két pusziért meg is lehetett vásárolni.
Közben Apa – a „mozigépész” – a nagy szekrény oldalára kifeszített egy fehér lepedőt, beállította a kisasztalt és rárakta a régi diavetítőt.
Anya pogácsát, édes kekszet hozott és málnaszörpöt készített. Ági is megérkezett egy nagy doboz diafilmmel.
Mindenki választhatott egy mesét. Apa vetített és az anyukák felváltva olvastak.
A szünetekben finom falatokkal tömték meg a bendőjüket.
És már senkit nem érdekelt, hogy odakint esik az eső.
MÉG TÖBB MESE, MONDÓKA ÉS FOGLALKOZTATÓ »
