A kis család meseolvasós délutánt tartott.
Kényelmesen elhelyezkedtek a nappaliban a széles kanapén: Anya, Apa, és közéjük bekuckózva Mimó.
A szülők felváltva olvastak fel szebbnél szebb történeteket, amiken együtt nevettek, és volt, hogy szomorkodtak.
A mackótestvérekről szóló mese után Anya magához ölelte Mimót, és megkérdezte tőle:
- Tényleg, te mit szólnál egy kis tesóhoz?
A kislánynak kikerekedtek a szemei és a szájához kapva a kezeit, nagyot sikkantott:
- Az nagyon jó lenne – kiáltotta, és lelkesen folytatta – cumiztatnám, tologatnám őt, énekelnék neki és játszanék vele.
- Hát, ennek igazán örülünk – szólalt meg Apa –, mert képzeld, teljesül a kívánságod! Nemsokára kis testvéred születik.
Mimó felpattant a helyéről és körbeugrálta a kanapét.
- Kis tesóm lesz. Olyan leszek, mint Tomi.
Majd visszahuppant az ágyra és megkérdezte:
- De mikor?
- Még elég sokat kell aludni ahhoz, hogy lássuk őt, de már itt van a pocakomban – válaszolta Anya. – És ha ide teszed a kezed, néha érezni lehet, ahogy mozog.
Mimó rögtön ki is próbálta.
- Nem érzek semmit – mondta csalódottan.
- Lehet, hogy alszik – mosolygott Anya.
- És hogy került oda? – kíváncsiskodott tovább a kislány.
- Tudod, mi nagyon szeretjük egymást anyuval, és kigondoltuk, hogy legyen egy kisbabánk, akit közösen szerethetünk. És te is így lettél – magyarázta kedvesen Apa.
Mimó megölelte a szüleit, anyukája hasát is megpuszilgatta, majd szaladt a szobájába.
Cicóval akarta legelőször megosztani az örömhírt:
- Képzeld, tudom miért nőtt meg ekkorára Anya pocakja.
MÉG TÖBB MESE, MONDÓKA ÉS FOGLALKOZTATÓ »
